Itt vagyok megint boldogítalak titeket a hülyeségemmel. :)
Tudjátok az a helyzet hogy az emberek mennek és jönnek az életünkben, némelyik csak egy kis időre tűnik fel, hogy aztán egyszer csak felszívódjon, és már csak a Facebookon legyen az ismerősöd. Hogy azt tud mondani, ha kérdezik, hogy igen, őt egyszer megismertem.. De aztán valamiért eltűnt. Eltűnt és nem mondhatom többé azt neki hogy, bátyus. Hogy többé ne boldogítsam az agyszüleményeimmel. Csak az emlék marad utána, egy rajz, egy kép. Egy kis tárgy ami csak azért kerül a kezedbe hogy vissza emlékezz milyen is volt vele lenni és beszélgetni. Hogy eltudja rontani a kedved. Ragaszkodós típus vagyok, akit egyszer megismerek, azt nem tudom egyik napról a másikra elfelejteni. Talán azért is ilyen nehéz.. Nem tudom félvállról venni a dolgokat. :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése