Komolyan, olyan érzésem volt mintha egy filmben lennék és veszekednék a legjobb barátommal. Hát végül is az egész stimmelt.. Két személy, megfelelő érvek.. és a tökéletes kérdés: Mi most veszekszünk? Én sem akartam, és ő sem, szóval mielőtt elkezdtük volna még az előtt befejeztük.. Szerencsére, semelyikünk nem volt olyan állapotban, hogy még egy haragban vagyunk cucc bejöjjön.. Na ez az amit nem akarok, összeveszni M-mel..Néha nem vagyunk normálisak, és egymásra haragszunk ok nélkül.. Sőt néha nem is haragszunk, csak azt hisszük hogy a másik haragszik.. mint valami tökéletlenül tökéletes barátság.. Rossz ahogy van, de alapjaiban nagyszerű ahogy van.. Nem értitek? Én sem.. Kiegészítjük egymást úgy érzem.. Nem mint a szerelmesek.. hanem mint a barátok.. Bízom benne, és nekem is fáj, ha neki fáj. Tanácsokat kér, és én szívesen adok neki. Bármiben. Akármikor, akárhol. Ha kell én mellette vagyok, reményeim szerint ő is. Nos igen.. Mindig van valami témánk amiről beszélünk, és ezt még sosem kérdeztem tőle hogy ő bízik-e bennem, és mellettem lenne-e ha kellene? Reményem szerint igen. :)
Tökmindegy mi a baj én akkor is szeretem a hülye fejét ! :D
Puszivan^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése