2012. január 12.

Ha egyszer írnék egy történetet az életemről,
ne lepődj meg amikor legalább egy milliószor meglátod a nevedet.

Esküszöm, én fel adom !
Ezt az egészet, minek szeretni valakit ha úgysem szeret viszont? 
Baromság reménykedni hogy úgy lesz, úgy sem lesz úgy. 
Persze mindenki mondja hogy úgy is sikerül, összejöttök, olyan aranyosak lennétek.. Persze LENNÉNK ! De nem vagyunk, és nem leszünk. Ha rajtam múlna lennék, de rajta múlik. Szóval ennyi vége, feladom. Nekem senki se jöjjön a szerelemmel, mert én abból egy ideig nem kérek. Hagyjatok békén, csak annyit kérek. 
Nyugton, egyedül szenvedni. 
De, ha mégis VALAKI úgy gondolja, hogy egy kurva kicsit is számítok neki akkor, most eszméljen fel, vagy hallgasson mindörökké, egy ideig..  

2 megjegyzés:

  1. Szia! Régóta követlek itt, remélem megbocsátod ;)
    Látom, ma este még a neved is megváltozott... Csak annyit akartam mondani, hogy...biztos nem én vagyok az egyetlen, ki éjjelente issza szavaid...számítasz nekem/nekünk...nem kicsit
    (szenvedni pedig egyedül az igazi ;) )

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon kedves köszönöm, annyira jó érzés, hogy vannak emberek akik olvassák amit írok, és hogy számítok valakiknek még úgy is, hogy személyesen nem ismernek.
    Köszönöm, hogy olvassátok. :)
    Örök hála ! ^^
    Ha gondolod/gondoljátok iratkozz/iratozzatok fel rendszeres olvasónak. :)
    Puszivan^^

    VálaszTörlés