Ez van.

Nem, nem figyelsz rám, soha. Tudom, hogy neked is vannak problémáid, de néha jól esne, ha gondolnál rám és legalább egy: szia. hogy vagy? -t tolnál. Tudom, hogy elég nehéz mindennap korán kelni, túl élni a napot, aztán késő délután, vagy este hazaérni és még házit írni. De tényleg néha nem érzem azt, hogy számítanék neked valamit is. Barát vagy, de a barátok is mondhatják egymásnak, hogy szeretik egymást, vagy érdeklődhetnek a másik hogy létéről. Összevesztünk, mert te olyat csináltál amit nem kellett volna, megbántottál, és csodák csodájára végre rám írtál. Megkérdezted hogy vagyok, mi a helyzet velem. Végre foglalkoztál velem, lehet csak azért, hogy a végén ismét ugyanott kössünk ki, a bocsánat kérésnél. Kibékültünk, és megint ugyan az van mint előtte. Ha én nem írok rád, akkor nem írsz rám. Nem egyszer álltam meg hogy rád írjak, hátha észre veszel és rám írsz, de nem. Megértem, ha nem én vagyok az első, nem is akarok az első lenni neked. Megbeszéltük, csak jó lenne ha foglalkoznál néha velem..