2012. június 17.

Vége van, elmúlt, nem jön vissza már..

A csütörtöki bolondballagás után pihenő nap, Péntek no suli. 
Szombaton korán keltem előkészültem, aztán mire felöltöztem volna anyu szólt, hogy még nem kéne. Egész reggel gyomoridegem volt és úgy kellett magamba tömnöm valamit. Aztán háromnegyed 9kor anyu elvitt a suliba. Még nem mehettünk be, de megérte várni. Még díszítettek a hetedikesek. Nagyon köszönöm nekik, hisz kitettek magukért, nagyon szép lett a tábla, és a sok-sok virág mindenhol. Már akkor kikönnyeztem. Aztán elkezdődött fél 10kor a tanárbúcsúztató. Ott mindenkinek vége volt, csak a fiúk tartották magukat. Iza mondta a beszédet és elsírta magát, minden tanárt meghatotta és mi is könnyes szemmel néztünk magunk elé. Be kell vallanom bármennyire is hülyék, és bolondok mégis én nagyon szerettem őket, bármennyiszer vesztünk össze. Megszokott volt és mindennapi, és az, hogy most el kell válni tőlük kiszakít belőlem egy darabot. Itt kell hagynom ezt az iskolát, ezeket a termeket, a barátokat és a 'megszokott' tanárokat. Tanárbúcsúztató után még néhány tanáromat elkaptam egy rövid köszönömre. Annyi mindent köszönhetek nekik. Sírok most is bevallom. Vége. Jövőre már nem fogok hallani szünetekben a Star Wars főcímdalát fütyülve, nem tudom már elviccelni úgy az órákat mint ebben az évben, és nem tudja már jövőre senki, hogy mit jelent számomra a SZILVALEKVÁR vagy a +18-as karika.. Azok a magyar órák, azok a szünetek. A napfürdőzések és a radiátoron evések. Az angolórákon való beszélgetések. Lesznek, de nem ugyanolyanok. Sok mindent kaptam ezalatt a 8év alatt. Tanultam és tanítottam. Most új élet kezdődik, mondhatni az igazi élet. Kelhetek sokkal korábban és várhatok a buszra. Nem tudok már az utolsó pillanatban elindulni iskolába. Vége a lazulásnak.
Minden ami itt volt, emlék marad örökké számomra. Hiányozni fog innen minden. Sok mindenen mentem keresztül, és talpon tudtam maradni. Erős maradtam akkor is amikor már csak egy pici kellett volna és padlón leszek. Kibírtam dolgokat, de megszűntek már azok. Ez az év, az utolsó könnyen és túl gyorsan telt el. Kifejezni nem tudom. DE még egyszer, köszönök mindent ! 
Ígérem, ha tudok mindenképpen visszajövök látogatóba !

A műsor simán lezajlott, néhány apró nagyon pici bakikkal, de hát ez benne van a pakliba nem? :D Erikkel végig nevettük és pofáztuk. :$ Mondtam én hogy így lesz.. ^^ XD Egyébként szépen vonultunk azon kívül, hogy a végén kis híján elbőgtem magam mire elértünk a kapuig. A Szállok egy dallal közbe is könnyeztem, de nem csak én. Liliék is. *-* A cukik, itt kell hagyni őket. :/ Ők lesznek a 'nagyok'. A helyünkbe lépnek. :')
Kaptam egy nagy kazal virágot, még a fodrászomtól is. Esztincs, NAGYON köszönöm, hatalmas meglepetés volt, nagyon jól esett. ^^
Nem tudok írni rendesen, a bőgés kerülget megint. Jó volt, köszönjük, vége van. Váltok.

Buli. Egész délután partiztam. Képparádék is voltak elég durván. Grilleztünk, meg zenét hallgattunk. Annyi sütit ettünk, hogy televoltunk. Rosszul lenni viszont nem akartunk szóval amikor éhesebbek lettünk akkor se ettünk csak utána félórával. :'D Késődélután átmentünk Bőnyre, 'laza' röplabda meccsek. Fűben egyszerűbb. :D Aztán mikor besötétedett zene hangereje fel, disco fények bekapcs, és go táncolni. :D Retro disco volt, de nem nagyon zavart, amit ismertünk arra táncoltunk. Aztán mikor meguntuk a táncolást megkerestük a sötétben a labdát és elkezdtünk akkor már volt fél éjfél röpizni, annyit lehetett látni hogy 6 sötét valami kerget egy sötét foltot. XD Annyit fetrengtünk a röhögéstől, alig láttuk a labdát. :'DD Meg Noémi mászhatott az árokba mert kilőttük nem egyszer napközbe. :D :$  Éjfélkor jöttünk haza, aztán még hajnali kettőig itt lent vihogtunk Bükivel, mert itt aludt. :D Meg 'A lány a vízben'-t néztünk.. Meg valami mást is de arról jó gyorsan elkapcsoltam mert frászt kaptam. :| XD

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése