"Mindenki azt hiszi milyen erős, hogy neki nincs szüksége arra, hogy pátyolgassák. Őt el lehet dobni, csak úgy. Őt ott lehet hagyni, ő neki lehet ígérgetni, mert van olyan naiv, hogy hisz mindenkinek. Talán mert úgy gondolja, mindenkinek jár még egy esély. Ő képes várni órákat Valakire. Aki még órák után sem ér oda, ő folyton újabb és újabb esélyeket ad. Mindenkinek mindig. Mert inkább csalódik naponta mint, hogy egyedül élje le az életét. Unalmasan. Már nem mintha nem lenne most is unalmas az élete azok ellenére, hogy vannak barátai. Hétköznap minden ok, csak ne kelljen haza érnie. Sok hibája van külsőleg, belsőleg. Már megszokottan égeti be magát naponta kisebb-nagyobb dolgokkal. És igen, nevet magán, tudja milyen, felismeri, hogy béna és nem jutott neki olyan élet, mint másnak. Ez az övé, neki ezt dobta a gép. Van hogy éjszakákat sír át a saját hibái vagy más, rajta ejtett sebein. De reggel már a mindennapi mosolyt festi az arcára. Lassan él, mégis sok hibával. Gyakran döntésképtelen. Nem tud könnyen felengedni, mégis élvezi a társaságot. Van szíve, a köcsög megnyilvánulásai ellenére. Van, hogy utálja magát van, hogy azt hiszi övé a világ. Néha a legvisszahúzódóbb ember, néha őrült és hangoskodó. 
De Ő ilyen, és így kell elfogadni !"