...

"Mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket ahelyett, hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek.."

- Johnny Depp

be yourself.

Néha megpróbálkozom összeszedni úgy magamban, hogy még is milyen vagyok.. Többnyire befejezem az első pár gondolat után, mert vagy túlságosan elfogult vagyok, vagy többet képzelek, mint ami vagyok..
Talán amiben biztos vagyok teljesen az a 'társaságkedvelő' és a 'vidám'.. Mondjuk, ez az utóbbi az elmúlt két hétben nem látszódott, de hát oka van/volt.. Néhány barátom szerint megfelelőek rám a 'bolond', a 'megértő' és a 'dumálós'. Kaptam néhány vicces megjegyzést amik a 'fogyatékos', a 'zebra' és a 'hülye' szavakkal lett kifejezve.. Hát köszi. xd
Néhány újonnan meg ismert emberrel más hogy viselkedem mint ahogy amúgy szoktam.. Erre még nem igazán jöttem rá, hogy miért, de lehet ez a bajok forrása, hogy nem adom mindig önmagam. Alapjaimban a kezdetekben távolságtartó vagyok, ritkán még bizalmatlan is, de nyerték már el a bizalmamat olyanok is, akiket mások elítélnek valami miatt. Szerintem, mindenkinek jár egy esély, hogy megmutassa milyen is. Van hogy első pillanattól kezdve közvetlen vagyok, de van hogy elzárkózom. Igyekszem többnyire az arany középutat választani, de van hogy elbillenek valamelyik oldalra.
De mégis valahogy sokkal egyszerűbb, mikor önfeledten magamat adom, és nem játszok álarc mögé bújva..

Keep calm and be happy.

"Feküdtem a szobám padlóján. Felöltözve, mintha mennék valahova. Pedig hova mennék? Maximum tönkre.. Néztem a plafon fehérségét a gondolataimba merülve. Újra azon a kérdésen gondolkoztam, amin mostanában sokszor: Miért nem sikerül rátalálnom arra a Valakire, aki teljessé tesz? Jó, tudom.. Fiatal vagyok még, előttem az élet. DE AZÉRT NA. Nem tetszik a helyzet. Ennek ellenére kivételesen csak fizikailag voltam padlón. Jól éreztem magam a bőrömben abban a pillanatban. Szépnek és boldognak. Elégedett voltam a külsőmmel. Szarom le mindenki véleményét, valakinek így fogok kelleni. Rövid hajjal, kékes-barna szemmel, átlagos magassággal, és a belsőértékeimmel. Így ahogy vagyok, a hibáimmal együtt. Egyre kényelmetlenebb lett a padló, mégsem álltam fel. A zene bömbölt én pedig a szememet behunyva átadtam magam a zenének. Csak feküdtem, mosollyal az arcomon és hagytam hogy a zene át járjon. Igazi extázis. A zene elhallgatott, a CD-nek vége lett. Kinyitottam a szemem és felültem. Abban a pillanatban nem érdekelt senki és semmi. Boldog voltam és ezt csak magamnak köszönhettem.."    

by: én. 

'A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még akkor sem, ha nincs benne semmi különös. Én, én magam vagyok, és ez több annál, amit néhányan elmondhatnak magukról..' 

..

"Néha már az is megfordul a fejemben, hogy valami baj van velem. Talán túl sok időt töltöttem romantikus irodalmi hőseim társaságában, és emiatt túl magasak az eszményeim és az elvárásaim. De a valóságban még senkitől nem éreztem így magam.."
(E. L. James)

'...heart..still...

lassan puzzle...'




Ismerem önmagamat és nem vagyok magammal elfogult.. tudom hogy befolyásolható vagyok, hogy túlságosan merek szeretni, hogy néha nem úgy viselkedem ahogy kéne, nem vagyok ártatlan, gonosz vagyok és néha utálatos.. Képtelen vagyok rögtön dönteni valamiben.. nagyon fontos döntésekben pedig egyszerűen elveszem.. Talán túl hamar képes vagyok valakiben megbízni.. és könnyen kijátszanak.. néha ostobább vagyok mint gondolnád.. Egyszerűen képtelen vagyok lemondani valamiről/valakiről csak úgy.. még ha tudom hogy nem lesz az enyém, soha.. Ilyen vagyok valaki így szeret, valaki meg sehogyan sem.. Lehet utálni, lehet gyűlölni én is ember vagyok, még ha néha jobban szeretném ha nem léteznék.. Egyszerűen kinyílna alattam egy csapóajtó és eltűnnék.. Néha kíváncsi lennék ki akarna utánam jönni hogy megkeressen..